Márai Sándor
Mint a rigó
http://www.youtube.com/watch?v=rxx9UfS9d7E
“Kétségbeesve mentem a tavaszi mezőn át.
De aztán megpillantottam a rigót, néhány lépés távolban ugrált előttem,
a papsajt, a lucerna és bükköny között, s megálltam.
Feketerigó volt, sárga csőrrel, s láthatóan boldog volt.
A világegyetem része volt, szívét érzések és indulatok hatották át,
sorsa előrelátható volt e világban, mint az én sorsom is,
a szerelmet és a halált, a megélhetés gondjait és az élet nagyszerűsége fölött érzett elragadtatást éppen úgy ismerte, mint én, hangja volt, mellyel el is tudta mondani,
dallamosan és önkívületben, ezt az elragadtatást – mit akarok én? – gondoltam. –
Miért akarok többet és másféle sorsot, mint a rigó?”
(Ég és Föld)