Váci Mihály - Ősz
11-09-112011. szept. 11. 12:42, gitka, 1 komment
Kategóriák: Váci Mihály
Váci Mihály
Ősz
A fecske az égbe nyilalt,
mégis a szívbe hasít.
Az égen a kékszínű dal
könnyű búra tanít.
Zizzen. Valami közeleg,
s valami távolodik.
Szíved a hűs delejek
közt remeg, ingadozik.
Állsz suhogó szárnyak alatt,
szíved a tenyereden.
Sóhajtsz. - Hova állj, ha maradsz?
s ha mégy, milyen fény fele menj?
Gárdonyi Géza - Ének a Holdhoz
11-09-112011. szept. 11. 12:41, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Gárdonyi Géza
Gárdonyi Géza
Ének a Holdhoz
- KINGYESI EMLÉK -
Köszöntlek, halvány szép fehér királynő,
köszöntelek, szelíd nyájas holdvilágom!
Tiéd a föld, a rét, a tó, az erdő,
tiéd az árny, a csöndesség, az álom.
Mikor az égnek kéklő magasságán
leomlik finom, ezüst fátyolod,
tündöklő kedves isten-arcod látván,
a mindenségnek szíve földobog.
Új fényre lángol a csillag az égen.
A fák egymásnak súgják a neved.
S a vadgalamb az erdő kebelében
hozzád a ringó lombról fölnevet.
A mezők, az erdők milliárd virága
feléd fordítja illatos fejét:
a gyönyörben, hogy lát, reszket a nyárfa,
s a nádak ezre meghajlong feléd.
A tó néked tükröt tart remegve,
s te leemelve aranykoronád,
kibontod - reá jósággal nevetve -,
sugárzó hajad lengő sátorát.
A fűz a parton rádmélázva áll.
A sás térdelve hajlik le eléd.
A fülemüle hársfa-lombra száll,
s elkezdi hozzád édesénekét.
Mi szép is vagy te! Mindenki szeret,
mindenki csupán mosolyogni lát.
Békeangyalként jársz a föld felett,
fehér királynő, kedves holdvilág!
Én is szeretlek! Miért? Nem tudom én!
Boldog félálom mámorával nézlek,
az én szívem is tükröd, Égi Fény!
Te kedves jóság! te tiszta igézet!
...Mikor belépsz felhő-palotádba,
az éj beborul: minden bús, setét.
A mezők, erdők millió virága
a fűbe hajtja harmatos fejét.
Csorba Győző - Magános fa
11-09-112011. szept. 11. 12:39, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Csorba Győző
Csorba Győző
Magános fa
Társaim az apró füvek, nem messze tőlem fut az út,
társaim az apró füvek, nincsenek méltóbb társaim,
állok magam, azt sem tudom, hány éve már, - az éveim
gyűrűkbe nőve védenek kérgem alatt.
Ha emlékeim kérdenék, nehezen tudnám kezdeni:
láttam, hallottam már sokat, s nem felejtettem semmit el.
Nem messze tőlem fut az út, és lombom alatt mély a hűs,
hallottam, láttam már sokat: bölcs agg vagyok.
A lombom alatt mély a hűs, a lombom között mély a csönd,
kis fészkeket dédelgetek, és lengetem a szeleket,
egyfelé nyílt a tág határ, másfelé domb keríti el,
s a domb mögül jönnek felém az emberek.
Jönnek felém az emberek, hogy honnan jönnek, nem tudom -
ó, mi lehet a domb mögött? - csak egyszer látnám legalább,
de megroppant már az erőm, fölébe nőni nem fogok,
s titok marad a volt-titok halálomig.
Rab Zsuzsa - De addig
11-09-112011. szept. 11. 12:38, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Rab Zsuzsa
Rab Zsuzsa
De addig
De addig mennyi elfutó vonat,
de addig mennyi vertszárnyú madár,
de addig mennyi mázsás virradat,
mennyi perzselt, koromszárnyú levél,
de addig mennyi testté-lett hiány,
és mennyi karrá-nem-lett ölelés,
falakról visszapattant nevetés,
mennyi sikongó mentőautó,
mennyi gyűrt vánkos, gubanc takaró,
mennyi nehéz kosár, hány temetés,
mennyi betű, mennyi szívpercenés,
hány nem és hány miért és hány soha,
hány mégis, hány azértsem, hány talán,
és mennyi szó, hűvösen cseppenő,
és mennyi szó, torokban, szálkaként,
és mennyi szó, szendergő ekrazit,
és mennyi ékírás a homlokon,
hány irgalmatlan, véletlen tükör,
és mennyi apró vesztett háború,
hány hétfő, hány fél hét és hány kilincs,
mennyi szívetrobbantó csengetés,
mennyi hazajövés, hány elmenés.
De addig, addig, addig is,
de addig, addig is,
de addig is....
Kassák Lajos - Magányos fa a parton
11-09-112011. szept. 11. 12:37, gitka, 1 komment
Kategóriák: Kassák Lajos
Kassák Lajos
Magányos fa a parton
http://www.youtube.com/watch?v=yYmyhEcvEvM
Ne csapj le rám, fejsze, ne sodorj magaddal szél
egyedül állok itt, akár az elátkozott
s tudom, panaszaimat sem hallja meg senki
miket tagjaim remegései kisérnek.
Valaha erdő állhatott itt és körülvettek
testvéreim, hozzám hasonló valamennyi
örömük és bánatuk olyan, mint az enyém
összedugtuk fejünket s száz erős karjukkal
megsimogattak, miközben bársony rügy fakadt
és illatos virág nyílott rajtuk nevetve.
Miért ily haragot tartó felettem az ég
gyökereim miért tengnek a málló homokban?
Lám, egyik évszak elvonul a másik után
és megvénülök majd anélkül, hogy egyszeris
vőlegény, vagy szép menyasszony lehettem volna.
Milyen lehet a világ e holt partokon túl?
Olykor benézek a ringó folyó tükrébe
s látom nem kellhetek én már többé senkinek
csak állok itt az éhes, zümmögő legyek között
s kegyetlen viharok tépik sárgult fürtjeim.
Jókai Mór - a fák ...
11-09-112011. szept. 11. 12:35, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Jókai Mór
Márai Sándor - Öregedő emberek
11-09-112011. szept. 11. 12:34, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Márai Sándor
Márai Sándor
Öregedő emberek
Ki nézi meg a mi szívünket?
Valami bennünk itt megállott,
az óra jár még a zsebünkben,
nem ingott meg a mi hitünk, nem,
de megállt valami,
nem tudjuk, valahol,
a múltat hallani,
a jelen zakatol,
az évek járnak a ködben,
hány? 10, 20, 40, 50?
Mi nem tudjuk,
egy óra volt csak,
sütött a nap,
halkan daloltak,
s tapostak, fontak a párkák.
A mi helyünket már fiaink várták
ó, kilopták szemünkből a fényt,
kezünkből kicsavarták a fáklyát
s ők élik helyettünk az ént,
valaki tévedett,
nincs Isten, nincs ég!
Adjatok életet,
Segítség!
H. Hesse - benned a csend ...
11-09-112011. szept. 11. 12:32, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Hesse, H.
Áprily Lajos - Vigasztaló vers
11-09-112011. szept. 11. 12:31, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Áprily Lajos
Áprily Lajos
Vigasztaló vers
Ne félj, az óra meg nem áll,
szelek szűnnek, vizek apadnak.
Hiába hosszú, vége lesz
az éjszakai sivatagnak.
Sívó, sötét homok felett
a hajnalszél kibontja szárnyát
s elmenekül a puszta-rém,
a bíboros ruháju skárlát.
Ne félj, az óra meg nem áll.
Reggel felé elszáll a láz is,
reggelre enyhülés fogad,
forrásvizes, hűvös oázis.
Új fénnyel csillogó utunk
riasztó árnyékkal nem állja,
sem orgonálva nem kisér
a bú alattomos sakálja.
Ne félj, az óra meg nem áll.
Mint valami fekete várrom,
a gond komor pirámisa
elmarad a látóhatáron.
Nézd, gyöngyházfény az ablakon,
a köd csak egypár szürke foszlány,
s azt is széttépi most a nap:
sörényes, büszke hím !
Ady Endre - a természet ...
11-09-112011. szept. 11. 12:30, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Ady Endre
Fodor András - Zuhatag idő
11-09-112011. szept. 11. 12:28, gitka, 1 komment
Kategóriák: Fodor András
Fodor András
Zuhatag idő
http://www.youtube.com/watch?v=tzSseQupQjk
Eltörött az órám rugója,
nem tudom mennyi az idő.
De fúj a szél, de dolgozik a szél...
A délutáni dombok árnya
megint arcomra nő.
Napok, napok, évszakok, évek,
micsoda zuhatag!
A múlás mennyi rétege alól
kell megkeresni már, aki vagyok ma:
lélegző sorsomat.
Néma a lét és hallgatnak a dolgok.
Szólj hát, bármily nehéz.
Formálj az elfolyóból maradandót!
Makacs bálványaidtól visszahőköl
talán a feledés.
Én megpróbáltam mindent újraélni,
mindent, amit lehet.
Kedves kutyámként forgolódik bennem,
s nem tudja elkapni magát
a hű emlékezet.
Lányi Sarolta - Bús tréfálkozás
11-09-112011. szept. 11. 12:27, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Lányi Sarolta
Lányi Sarolta
Bús tréfálkozás
Jól hallottam? Azt mondtad, hogy szeretsz?
Csak nem gondolod, hogy elhiszem?
Szeretnél? Ó, ó! De hiszen
Már el is köszönsz. Az idő leint
És én magam leszek megint.
Megint magam hajózom
Hullámzó tündértómon,
Tengerszemén a szerelemnek,
Mely kicsiny, de mély
S mélyében leskel a veszély,
Ha jő az éj s a szél beszél;
Szeretsz? De én megint magam vagyok
S mint elhagyott halott
Kit senki, senki nem virraszt
Fölérez, éled újra bennem
Szerelmem;
Sikong és te nem hallod azt.
Nem hallod azt se meg soha
Mikor szólítlak, hívlak, vágylak,
Nevedtől hangos a szoba
Ahol a sóhajtásaim tanyáznak.
Szeretsz, azt mondod? De lásd
Álmomba se kísérsz el
Múlt éjjel megcsókoltuk egymást
S te erre sem emlékszel.
Nagy László - Kívül nap süt
11-09-112011. szept. 11. 12:26, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Nagy László
Nagy László
Kívül nap süt
Kívül nap süt, ágak kigyúlnak,
égre meresztett gyűrűs ujjak,
most esküsznek életre, gyümölcsre,
hó hull,
virágpor zúdul,
őrült szélben keveredik össze.
Nem olvasztok neked havat,
hogy abba mosd barna hajad,
nem hajolsz le szivárványos gőzbe.
Nyakadat se borotválom,
attól félek, hogy levágom:
Jaj nekem, jaj nekünk,
belehalunk, mert nem szeretünk,
elvérzik örökre minden álom,
örökké fenn bolyong nagy magányod
s elvetemült fekete árvaságom.
Karinthy Frigyes - Szép emlék
11-09-112011. szept. 11. 12:23, gitka, Még nincsenek kommentek
Kategóriák: Karinthy Frigyes
Karinthy Frigyes
Szép emlék
Szemben egy bérkaszárnya volt
Oldalt piros postaszekrény
A járda szélén, ahol megálltunk
Az eső alattomosan szitálni kezdett
Én a toronyóra felé sandítottam
Közben, hogy mégis mondjak valamit
Szórakozottan és félig tréfásan
Udvarolni kezdtem, hogy milyen szép
Mindenféle pongyola hasonlatban
És akkor, ahogy hirtelen ránéztem
Meghökkenve torkomon akadt a szó
A szemehéja lehunyódott és rebbent
És a szája kerekre ki volt nyitva
Mint egy kis csuka, ahogy kapkod a víz felszínén levegő után
Meg egy fürjecskefióka, ahogy
Piros bársonnyal kibélelt torkát tátogatja
És mint a selyempapír hajnalkavirág
Ahogy csapja az eső és bután és szomjasan
Remeg és inog és kifordul és hagyja verni magát
Mert akkor én már közelhajolva,
Tágrameredten a kiváncsiságtól
És vadul és mohón és kegyetlenül
Dícsértem és magasztaltam
Hogy milyen szép és gyönyörű
Képtelenmód túlozva, fantasztikus szavakkal
És a szárnyas szó, csapkodó, százkarú korbács
Vastagon és langyosan
Csurgott végig az arcán az esővel együtt
Ami most már komolyan megeredt
És szemmel és szájjal beszívta és megduzzadt
És már igaz volt minden szó, amint mondtam
Akkor ijedten elhallgattam
És sarkon fordultunk és köszönés nélkül kétfelé szaladtunk
Sandán nézve kétoldalt, hogy látta-e valaki
Részeg madarak dobogtak
Nekilódulva, akadozva, elakadva.
Rónay György - Hajnal, országút
11-09-112011. szept. 11. 12:22, gitka, 1 komment
Kategóriák: Rónay György
Rónay György
Hajnal, országút
http://www.youtube.com/watch?v=skRVsYlRSVY
Horkan a ló. Megzörren a szekér.
Hallgat a síkság. Körül csupa köd.
A hajnalcsillag szépen fénylik a
lapuló útkaparóház fölött.
Páncélként csillog árkok bő vize.
Köztük nyilegyenesen fut az út.
A legelőn magányosan borong
s lógatja ostorát a gulyakút.
Aztán a köd szakadoz. Odafönt
a csillagok búsan hervadnak el,
s az úton szembeballag a gulya
kolompjaival és csöngőivel.